Nem vagyok már ovis...

Mikor felébredtem Nam ott feküdt mellettem és aludt. Még néztem egy ideig ahogy alszik, de nem tudtam sokáig gyönyörködni benne mert fel ébredt.
- Jó reggelt!- köszöntem neki és megcsókoltam.
- Neked is édes- köszönt egy édes mosolyal az arcán
- Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva
- Szerintem életemben nem aludtam ilyen jól-válaszolt
- Annak örülök, na gyere mert szerintem a fiuk fent vannak és a reggeli is kész lehet már.-megfogtam a kezét és elindultunk le az emeletről.Senki nem volt lent. Rá néztem az órára és hajnali négy volt.
-Nam-szoltam neki vigyorogva
-Igen?- kérdezte értetlenül
- Te is látod menyit mutat az óra?- kérdeztem nevetve
- Igen,hajnali négy.-válaszolt értetlenül
- A hangsúly azon van hogy HAJNALI négy- emeltem ki azt a szócskát
- Baszki, ez komoly?-kérdezte hangosabban
- Igen de csendesebben a fiuk ott alszanak-csitítotam
- Na most menjünk vissza aludni-húzott maga után, hát persze az én ügyetlenségemmel bele is rúgtam a pultba.
- Áucs!-kiáltottam fel
- Mi a baj? Jól vagy?- kérdezett ijetten
- Igen csak bele rúgtam abba a nyamvadt púltba.- válaszoltam a lábamat fogva.
- Gyere akkor majd felviszlek kézben.- megfogott és felkapott én csak melkhasára döntöttem fejem, és lehunytam a szemem. Miután elkezdett a lépcsőn lépkedni elnyomott az álom. Arra ébredtem hogy Hope és V az ágyamon ugrálnak és kiabálnak.
-Ébredj ChoHee!-kiabálta V
- Ébredj már fel!-kiabált Hope is
- V hagyd ugy is mindjárt felkel.-mondja Hope és ki sétálnak a szobából, de öt perc múlva lépteket hallok egyre hangosabban
- Ébresztőőő!!!- a kiabálás mellé egy vödör hideg vizet is kaptam.
-Mi a, faszom??-kezdtem kiabálni
- V!-szólitottam ilyedten
-Igen Hope?-kérdezte félve
-FUTÁSSS!!!-Felpatantam és futottam utánuk ők meg futottak végig a házon közben az kiabálták hogy futás a fiuk nem értették miért kéne futni míg meg nem láttak engem. Mindenki futott kivéve Nam.
-Nam fuss ha kedves az életed!-kiabált vissza V
- Fussatok helyetem is!-kiabált vissza Nam
-Héhéhé nyugi!- karolt át és próbált nyugtatni
- Engedj el, meg akarom őket folytani- kezdtem kiabálni mire ő csak jobban magához huzott.
-Szerintem menj fel öltözz át,mert most megkívántalak.-suttogta a fülembe , de mikor felé fordultam egy kis perverz mosolyt húzott a szájára.
-Jó megyek.-motyogtam és elindultam a szobámba levedleni a vizes ruhákat,miután levettem a vizes göncöket be dobtam őket a mosógépbe. A kedvenc fekete nadrágomat,fekete pólómat, és a szögecses karkötőm, és persze a szögecses bakancsomat. Miután a bakancsomat is felvettem csörgött a telefonom, Hee volt az hogy tudunk e találkozni igen mondtam, megbeszéltük hogy a Banpo hídnál találkozunk húsz perc múlva.
- Hope, elmentem-szóltam neki miközbe futottam le a lépcsőn.
-Hova? és kivel?- sorolta a kérdéseket Hope és Rap Mon egyszerre.
- Banpo híhdhoz Hee-vel-válaszoltam miközben a kabátomat vettem fel
- Uhh azt a csajt bírom, ő kedves. Oké menjél csak.-válaszolt nyugodtan.
-Oké. Szia!- köszöntem el
-Szia!-Köszöntek el a fiuk kórusba
- ChoHee várj!-kiabált utánam Hope
- Igen?-kérdeztem meg lepődötten.
- Most nem kéne jó?-intézte mondatát felém
- Jó tudom tanultam belőle-valahol legbelül bíztam benne hogy nem iszunk,de régen ittunk együtt Hee-vel ránk fér már hogy kirúgjunk a hámból.
-Sziaaa!- kezdtem el futni és Hee nyakába ugrottam
- Sziaaa!-köszönt ujjongva
-Mehetünk?-kérdeztem
-Hova?-lepödött meg
-Hát bulizni-kezdtem ugrálni
- Naná, ezt meg se kellet volna kérdezned-mondta mosolyogva és elindultunk.
- Ja igen Hope azt kérte hogy most ne igyuk le magunka a sárgaföldig-meéltem drága bátyusom akaratát.
-Sárgaföldig nem fogjuk most,mert tanultunk belöle.-értett egyet velem. Már ott is voltunk a club-ba pia követte a piát folytonosan.

Rap Mon POV

Miután ChoHee el ment a fiukkal meg probáltuk kiszedni Hope-ból hogy mire célzott azzal a mondattal. De mindig csak anyit mondott hogy majd meglátjuk. Ezzel rohadtul kiakaszt. Felhívtam ChoHee-t de nem vette fel a fiukkal a vendég szobába voltunk míg Hope elment a boltba kajáért. Suga szerint azért nem veszi fel mert olyan helyen vannak ahova nem lehet telefon vinni. Egyszer csak megcsörrent a telefonom ChoHee volt az.
-Hol vagy?-kiabáltam bele a telefonba.
-Hát buliba.-mondta de hallatszott rajta hogy segg részeg.
- És még is melyikbe?-kérdeztem mikor meg jött Hope
-Nem tudom, csak vagyok!-válaszolt nevetgélve.
-A faszomat! Akkor ugy kérdezem melyik clubba?-már szinte üvöltötem
- Ne káromkodj ember! Inkább gyere te is és érezd jól magad-hallotam a felszabadultságot a hangján, egyből vissza vettem magamból és ugy tettem mind aki cseppet sem ideges. Nyugodtan meg kérdeztem hogy hol vannak el  is árulta. Fél óra múlva ott is voltunk. Engem is mert a kidobó igy könnyen bejutottunk. Szét széledtünk azzal a tervel hogy aki előbb megtalálja a lányokat az hívja a többieket. Ha az egyik lány meg van a másik nincs messze, vagy éppenséggel mind kettő ugyan ott van. Hope hívott hogy ChoHee barátnője megvan ő kiviszi a csajt. nem sokkal később a fiukkal egyszerre találtuk meg ChoHee-t a bár pultnál húzott le egy felest. El kaptam felkarját és elkezdtem kifelé rángatni. Amikor ki értünk Hope valamenyire észhez térítette a másik csajt. Neki nyomtam ChoHee-t a falnak, és nem bírtam magamba tartani az üvöltést.
- Te mi a faszomat csinálsz?-kezdtem üvölteni vele.
-Bulizok.-mondta nevetgélve
- És ahoz minek segg részegre inni magad? Mi?- folytatam a kérdezősködést.
-Bocsánat-hajtotta le a fejét.
- Inkább üljetek be leghátulra- mutattam a kisbuszra. Miközbe sétált a kisbuszhoz látszott rajta hogy meg bánta hogy anyit ivott. Hope-t előre ültetem én meg beültem a lányok mellé. Egész haza fele úton egymáshoz se szóltunk. Miután haza értünk, felrohant a szobájába és bevágta az ajtot. Húsz percig bírtam emésztett a bűntudat hogy ilyen voltam vele. Igy fel mentem hozzá.
- Bejöhetek?-kérdeztem aggódóan.
- Nem, húzzál ki!- kiabált rám és a hangján hallatszott hogy sír.
- Figyelj, sajnálom hogy ugy bántam veled, de aggódtam érted, és féltem hogy valami bajod lesz.-mondtam és lehajtottam a fejem.
- Nem érdekelsz, húzzál ki a francba.-üvöltött ujra de egyre jobban hallani lehetett hogy sír. Ahogy be fejezte vissza zuhant az ágra és sírni kezdett.

Rap Mon POV END

-Én bejöhetek?-kérdezte Suga
- Ha magadtól jöttél akkor igen-válaszoltam szipogva, de ahogy bejött újra rám jött a síró görcs
- Héhéhé, nyugalom nincs semmi baj.-próbált nyugtatni miközbe oda jött és magához ölelt.
- Hogy lehet ilyen bunkó?-kérdeztem sírva
- Csak félt téged.-kezdte el simogatni a hátam
Ahogy simogatta a hátam, lassan álomba merülök.
Reggel amikor felébredtem éreztem hogy valaki át karolja a derekam, de mikor felnéztem meglepődtem hogy Suga az.
- Jó reggelt!-köszönt kedvesen.
-Neked is! - viszonoztam a gesztust, de nem sokáig mert megfájdult a fejem.
- Mindjárt jövök.-mondtam és felálltam indultam volna az ajtó felé de megfogta a kezem és vissza húzott.
- Ha te mész akkor én is-jelentette ki és fel ált.
- Nyugodtan, én tuti megyek.-jelentetem ki és elindultam kifelé.
Lent mindenki rám nézett, én nem néztem rájuk mert tudtam hogy Nam ott van. Oda mentem a szekrényhez elövettem a gyógyszert és lenyomtam a torkomon egy bogyót hogy ne fájjon anyira a fejem. Egy doboz sör kiséretében elindultam felfelé.
- Nanana, észnél legyél! Inkább ezt idd ettől nem leszel segg részeg.-nyomott a kezembe két doboz kólát.
- Na ne már!- kezdtem nyávogni
- Ezt majd meg iszom én-és kinyujtotta rám a nyelvét
-Baszad meg magad akkor!- kiabáltam vissza a lépcsőröl
-Majd téged!-kiált vissza
- Álmodozz, amúgy meg nem vagyok ovis hogy vigyázni keljen rám!-bemetem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom.