- De még menyire-válaszoltam és viszonoztam a mosolyt...
- Akkor menjél és álmodozz még egy jó ideig.-ellöktem magam elől, és kisétáltam az ajtón.
Gyors lementem meg fogtam a kutyám pórázát, és oda kiabáltam Hope-nak hogy elmentem a kutyával. Amikor kimentem az udvarra az én " kis " kutyuskám, igaz hogy még kölök de már igyis hatalmas milesz vele akkor ha felnő?? Éppen aludt, vagyis csak aludt volna ha nem ébred fel arra hogy közelítek hozzá. Fél méterre volt még tőlem de már hallotta lépteimet, fel nézett rám azokkal a cuki szemeivel, amint meg látta a pórázt felpattant és oda futott hozzám.
.jpg) |
| Ő az én "KIS" kutyám Lulu |
- Hoseok!- kiabáltam be neki.
- Mi van? Te még itthon vagy?- szólt vissza az erkély ajtóból.
-A kutyád.-jelentetem ki és mutattam az éppen kiskapuban alvó kutyájára.
-Mi van vele? Alszik, és?- folytattam a kérdezősködést
- Az van vele hogy a kapuajtóban alszik és nem tudom tőle kinyitni a kaput. De mivel rám nem hallgat sosem így te fogod innen elvinni. Most!-a végét szinte már kiabálva mondtam.
- Jó van na, má viszem is.- kezdett kuncogni
-Bogyó lábhoz! Gyerünk!- parancsolt a kutyára, a kutya felpattant és a gazdához futott, és egy jutalom falattam jutalmazta.
- Köszönöm, majd jövünk.-mondtam boldogan hogy végre ki mozdulhatok.
- ChoHee várj, megyek én is!-kiabált utánam Hope.
- A fiúkat meg itt hagyod egyedül?- intéztem kérdésemet feléje.
-Igen, de ők úgy is elmentek haza ruháért-válaszolt és már zárta a házat, majd utánam futott.
-Ok akkor menjünk-elindultunk az egész utat végig nevettük folyton a kiskori emlékeinkről beszélgettünk. Három órán keresztül sétáltunk a kutyákkal. Eszembe jutott hogy otthon elfogyott a táp, mivel két bernáthegyinek elég sok kaja kell.
-Hope bemész a kutyáknak tápért? Mert otthon elfogyott. Jutalom falatot is hozz de azt két zacskót.-soroltam mi kell
- Fogd meg a Bogyót, mindjárt jövök.- bement a boltba én meg egyedül maradtam a két kutyával.
-ChoHee?-kérdezett egy ismerős hang a hátam mögül
- Jungkook?-kérdeztem vissza.
- Szia!- köszönt és elindult felém, látszott rajta hogy fél a kutyáktól, a kutyák már támadó állásba maradt.
- Bogyó! Lulu! Ül! Most!- kiáltottam rá a kutyákra. Ügyesen leültek igy adtam nekik egy jutalom falatot.
-Jól van!- simogattam meg a kutyák fejét.
-Szia! köszöntem Jungkook-nak
-Hát te?- kérdezte meglepődötten.
- Hope-val eljöttünk a kutyákkal sétálni és eszembe jutott hogy nincs otthon táp meg a jutalom falat is fogyóba van igy beküldtem-válaszoltam és utána legugóltam a kutyákhoz és megsimogattam őket.
- És te mi járatban?- kérdeztem
- Ide beszéltük meg NamJoon-nal a találkozás innen mentünk volna hozzátok a fiukkal meg út közben találkoztunk volna.
- NamJoon is ide jön?-kérdeztem aggódóan.
- Igen ebben az utcában lakik-válaszolt
Gyors elökaptam a telefonom és egy üzenetet írtam Hope-nak
Feladó: ChoHee
Cím: Siess
Üzenet:Siess már mert NamJoon mindjárt itt van és szépen kifejezve fel áll a hátamon a szőr töle. Siess már mitart edig??
Címzett: ChoHee
Feladó: Hope
Cím: Nincs
Üzenet: Jó várj már had fizessek. ne irj vissza kérlek szépen 2 perc és kint vagyok.
Na végre hogy ki jön. Na nee, hát nagyon nincsenek velem az égi szellemek. Mért kellett ide érnie?? Miért? Mikor meglátott elmosolyodott. Mért most jutott az eszébe h nincs otthon sör?? Ezért még otthon meglakolsz Hoseok-gondoltam magamban, gondolat menetemből NamJoon köszönése zökkentett ki.
- Szia szépség!-húzta perverz mosolyra száját.
- Csá!-köszöntem kissé unottan
- Csak nem hiányoztam?-kérdezte szexi hangsúlyal.
- Nem ha kijönnek Hopék a boltból szólj nekik hogy hazamentem a kutyákkal, és haza vittem a tápot.-mondtam majd elindultam haza csodáltam hogy csak anyit mondott hogy ok. Talán leszált rólam. remélem. Haza mentem anyi táp még volt itthon hogy a kutyák tudjanak enni, így nem bontottam meg az új tápot. Gyors lezuhanyoztam míg a fiúk hazaértek.Mikor ki mentem a fürdöszobámból sötét volt a szobámba, nekem ugy rémlett hogy égve hagytam. Felkapcsoltam a lámpát és RapMon ült az ágyamon.
-Azt hittem már sosem jösz ki.-mondta és a végén felkuncogott.
- Ha kapsz egy jóéjt puszit kimész a szobámból?- kérdeztem
- Igen-vigorgott
Én oda léptem hozzá és mikor már közel voltunk egymáshoz és csak pér centi választotta el az arcátol a szám, akkor meg fogta a arcom és megcsokolt, itt már nem ellenkeztem mert be vallom jó érzés volt ahogy puha ajkaival az enyémekre tapadt. Hagytam hogy elmélyítse csokunkat. Egyik kezével elengedte az arcom és a derekamnál fogva magához húzott. Egy kis idő után két kezemet összekulcsoltam a nyakán.
Suga POV
Miután vissza mentünk Hopékhoz Rap Mon be ment ChoHee szobájába. Már húsz perce benn volt. A fiuk elkészűltek a vacsorával és elküldtek hogy szóljak nekik. Kopogtam nem válaszolt senki, óvatosan lenyomtam a kilincset és halkan be nyitottam. Láttam hogy Rap Mon és ChoHee csokolóznak, nem akartam meg zavarni őket, de muszály volt mer ha nélkülük megyek vissza leszedik a fejem.
- Srácok, nem akarok zavarni csak a fiuk üzenik hogy kész a kaja jöhettek enni.-zavartam meg őket.
- Mond meg nekik hogy öt perc és megyünk.- mondta ChoHee és közben felém fordult, látszott az arcár egy kispír de közben mosolygott
-Oké - inkább kijövök és meg mondom a fiuknak hog 5 perc és jönnek
-Hol hagytak őket?-kérdezte V
- Azt mondta a gerlepár hogy 5 perc és itt lesznek csak épp nem érnek rá mert egy más szájában kutakodnak-kezdtem röhögni
- Ember eszek!- emeltem meg a hangját Jimin
- De ezt akkor is muszály volt igy mondani...-itt végem muszály röhögnöm
Mindenki a röhögögörcs kellös közepén abba hagytam mert belépett a gerle pár egymást ölelve.
- Mi a kaja?-ugrált az asztalhoz ChoHee
- A kedvenced- Szólalt meg Hope
- Uhh imádlak titeket, ki csinálta?-kérdezte
- Hope és Jin-válaszolt V
- Egy puszit nekik- ugrott mindegik nyakába és egy puszit nyomott az arcára és vissza szaladt NamJoonhoz aztán végre mindenki meg vacsorázott.
Hárman a vendégszobába aludtak. Rap Mon ChoHeeval aludt. Mi hárman pedig kinn a kanapén aludtunk
Suga POV end
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése