A buli

Reggel mikor felébredtem BamBam nem volt mellettem, kimentem mert úgy voltam vele hogy biztos már esznek. Ahogy kimentem a szobából átgondoltam hogy mi merre van és csak úgy indultam útnak a lakásban. A fiúk sehol nem voltak. Vissza mentem a szobába a laptopomért, hát igen az ügyesen és okosan otthon hagytam. Hát jó akkor haza megyek érte. Átöltöztem valami vidám színes ruhába és írtam egy üzit BamBam-nak hogy hazamentem a laptopomért majd jövök. Csak anyit válaszolt hogy oké ők pár óra múlva otthon lesznek.

Felvettem a kedven színes szettem, megfogtam a táskám és elindultam. 20 perc múlva ott voltam a házunk bejárata elött. A kocsink itthon volt így nem vettem elő a kulcsom mert tudtam hogy nyitva van az ajtó. Mikor beléptem mindenki egyszerre rám nézet..

-Sziasztok!-raktam le a kabátom és a cipőm a helyére..- Csak a laptopomért jöttem és már megyek is. Miután felszaladtam a szobámba kopogtak.

- Gyere! Kiáltottam ki miközben a laptopomat raktam el.

-Szia hugi! Mizu?-köszönt Hope miközbe bejött.

- Hali bratyó! Semmi veled?-kérdeztem

- Amúgy felvettek a Big Hit-hez.-kezdett ujjongani.

- Úristen komolyan?-kezdtem én is örülni.

- Aha de van egy még jobb hírem.-ült le az ágyamra

- Micsoda?-kérdeztem elképedve.

- Téged pedig felvettek aaaa...-nyújtotta a mondat véget

- A hova?-ugrottam oda mellé az ágyra.

-A Jyp entertainment-hez-kezdett mosolyogni

- Komolyan?-ö csak bólintott.-Várj honnan tudjam hogy nem hazudsz?

- Itt a levél.-nyújtott oda egy nagy borítékot.- Merészeltem elöted elolvasni.

-Nem baj! De úristen bekerültem.-kezdtem ugrálni

- Oké tudom de most már nyugi. Gyere hazakísérlek.-nyújtotta a kezét

- Oké menjünk.-nyújtottam oda a kezem. Már csak pár utcányira voltunk az ideiglenes lakhelyemtől mikor meg szólalt a telefonom. BamBam volt az.

-Szia BamBam!-köszöntem neki boldogan.

- Te csak ne köszöngessél. Hol vagy már órák óta elmentél.-kezdett kiabálni.

- BamBam nyugi csak Hope-val beszélgettünk, két utca és elmondom milyen jó hírem van.-mondtam nevetve

- Jó de szólhattál volna hogy késel. A fiuk szó szerint szét téptek egy párnát mire felvetted. Azt hitték hogy elraboltak vagy ilyesmi.-lágyult el a hangja.

- Mond meg nekik hogy nem raboltak el, itt vagyok két utcányira a kis boltnál.-mondtam mire a telefonból hallottam hogy JB elordítja magát hogy mindenki húzza a cipőjét.

-Szerintem ők is felfogták, akkor itthon talizunk. Szia! Szeretlek!-köszönt el

- Oké, szia! Én is!-köszöntem el és kinyomtam. mikor a telefonom raktam el megszólalt Hope...

- ChoHee!-kuncogott

- Ha?-néztem rá értetlenül

- Azok ott nem a fiuk?-kérdezte, és rá mutatott a felénk futó hét srácra.

- De. Szerinted most mit csináljuk, mert ha elkapnak akkor egyhamar nem érsz oda a Big Hit-hez.-mondtam nevetve

- Háromra futunk!-mondta

-De hova?-kérdeztem nevetve

- A parkba-én csak bólintottam hogy oké.

- Három... Kettő... Egy.. Futás!-ordította el magát. Mire az egész parkot át futottuk elfáradtak így leültek egy padra. Mi hátulról megijesztettük őket. Eléggé megijedtek. Jackson bevágta a durcit és csak egy fagyival lehetett kiengesztelni. Út közben Hope elkanyarodott a Big Hit-hez mi meg haza mentünk.

- Mi lesz a vacsi?-kérdezte JR

-Ki mit talál vagy te és JB beáltok konyha tündérnek megint- Mondta Jackson

- Megyünk.-hajtották le a fejüket.

- Ja igen mi is a jó hír?-kérdezte BamBam mire mindenki oda jött, még a konyha tündérek is.

- Az hogy felvettek a JYP-hez-kezdtem ujjongani, amire a fiuk elkezdtek ujjongani

- Komolyan?-kérdezték amire én csak hevesen bólogattam. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

- Már megint ki az és mit akar?-kezdtem oda vánszorogni és felvenni

-Haló!-szóltam bele

-Hali csajszi! 30 perc múlva legyél a pasiddal és a többivel a parkba bulizni megyünk.-mondta 

- És mit is ünneplünk?-kérdeztem kuncogva

- Hát hogy felvettek minket a JYP-hez-kezdett kiabálni

- Ki mondta hogy engem fel vettek?-kezdtem szipogni kamuból

- Mi nem vettek fel? Ez ugye csak vicc!-kezdett kiabálni mégjobban.

- Csak vicc volt fel vettek. Akkor félóra múlva a parkba.Szia!-köszöntem el és letettem

- Fiuk öltözzetek bulizni megyünk! Ti hatan kaptok magatok mellé csajt hogy ne unatkozzatok. Na gyerünk öltözni! MOST!-mindenki elvonult öltözni. Én a kedven virágos szoknyámat vettem  fel. Begöndörítettem a hajam és már kész is voltam a sminkel és a hajammal. A cipőm is meg találtam ás indulhattunk. A  parkba érve meg láttam a barátnőmet és Dave-t.

- Sziaaa!-ugrottam barátnőm nyakába-Szia Dav nyomtam egy puszit az arcára.

- Szia csajsziii!-köszönt barátőm

- Szia ChoHee! Jól nézel ki!-viszonozta az arcra puszit Dav

- Köszi, de ti se panaszkodhattok!-mondtam-ja igen fiuk gyertek ide! Ők itt a barátom BamBam, a többiek Jackson, JB, Jr, Y...

- Igen tudom emlékszel ők a kedvenc bandánk te süsü!-mondta LiLy

- Ja igen akkor fiuk mehetünk?-kérdeztem

- Várjunk a fiuknak hoztunk csajokat-mondta Dav és oda küldte a lányokat a fiukhoz.-Na most már mehetünk. A clubba könyen be engedtek minket egy a Got7 miatt egy a Dav miatt is. Rendeltünk jo pár kört mikor felajánlottam hogy a fiuk egyik számát kikérem és ők eltáncolják. Így is lett. A fiuk az összes számukat eltáncolták. De csak addig volt jó kedv míg az én két exem tisztelt Rap Monster és Josh be nem álított Hope-val.  

Köszönöm hogy vagy nekem...

- Álmodozz, amúgy meg nem vagyok ovis hogy vigyázni keljen rám!-bemetem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom.Felmentem facebookra és megnéztem hogy a kedvenc bandám a Got7 posztolt-e. Sajna nem, kár. Mikor le csuktam a laptopot és az éjjeli szekrényre raktam bejött Hope.
- Figyelj, rám! Nem gondolod hogy elöbb bunkó voltál?-kérdezte hangsúlyozva a "bunkó" szót
- De bocs majd holnap bocsánatot kérek tőle.-válaszoltam és lehajtottam a fejem
- Nem is ezért jöttem...-kezdett mosolyogni
- Akkor mér?-kérdeztem még mindig a takarómat bámulva
- Holnap haza jönnek a haverjaink, és találkozni akarnak veled.-mondta vigyorogva
-Velem mért akar mindenki találkozni? Hirtelen híres lettem? Amúgy mivel lettem híres?-soroltam a kérdéseket nevetve
- Fogalmam nincs, nem lettél híres, és semmivel. Reggel küldöm Sugát hogy felketsen-mondta és kiment. Tök jó hogy meg várja a válaszomat. Mindegy lefekszek aludni és majd reggel lesz.
Reggel Suga jött felkelteni.
- ChoHee ébresztő!- kicsit megrázogatta a válam
- Még öt perc anyu!-motyogtam

Suga POV

 Reggel Hope felküldött hogy ketsem fel ChoHee-t.
- ChoHee ébresztő!-rázogattam meg a vállát
- Még öt perc anyu!-motyogtam
-Nincs öt perc, se anyu. Palacsinta van reggelire.-mondtam vigyorogva
- PALACSINTAAAAAAAA!!!-kiabálva futott az asztalig
- Nincs is palacsinta! Gonosz!-huppant le az egyik babzsák fotelba, és mérgesen össze fonta a karjait.
-Én nem vagyok az csak téged máshogy nem lehet kiszedni az ágyból.-nevetem
- Felmentem a szobámba, ha kellek.- megindult felfele
- Ugye most nem alszik vissza?-kérdeztem Hopet
- De vissza fog anyira ismerem- válaszolt nevetve
- V! Jungkook! Jimin! Gyertek felkeltjük csipkerózsikát. hallkan belopoztunk a szobába és megfogtunk ChoHee takaróját és azzal felemeltünk és óvatosan be raktunk a zuhanyzóba. Megynyitottuk a csapot és jött a viz ChoHee egyszerre felpattant és kiabálni kezdett
- Mi a faszomat csináltok?
-Felébresztettünk.-mondtam egy perverz mosoly kíséretébe.
- Húzatok ki a szobámból! Most!-kiabált tovább
- Oké,oké-mondtuk és elindultunk kifelé.

Suga POV END

Át öltöztem és megszárítottam a hajam. Amikor már mentem volna ki a fiukhoz meg csörrent a telefonom.Anya neve és képe villogott a kijelzőn.
- Szia anya! Mizujs? -kérdeztem boldogan, mert végre halhattam a hangját.
- Szia kicsim! Van egy nagyon rossz hírem. -hallottam a hangján hogy sír.
- Anya mi a baj? Miért sírsz?-kezdtem félni hogy valami baj történt
- 20 perce hívtak hogy a nagyi meghalt. - kezdett újra sírni
- Nem! Nem az nem lehet!- ahogy kimondtam a mondatot a könyeim patakokba kezdtek folyni
- Kicsim figyelj rám! Menj oda a bátyádhoz és mondj el neki mindent. 2 nap múlva otthon vagyunk.  -mondta szipogva
- Oké várunk titeket! Szia!-köszöntem el
- Rendben szia! -köszönt el és lerakta a telefont. Én sírva rogytam az ágyam mellé a földre. Kis idő múlva elég energiát éreztem magamban arra hogy lemenjek a fiukhoz.
- Bátyó, hol vagy? Gyere gyorsan!-kiabáltam sírva
-Itt vagyok húgi mi a baj?-futott oda hozzám és leültetett a kanapéra.
- A n.nagyi-szipogtam
- Mi van a nagyival ? ChoHee kérlek mondjad már!-emeltem meg a hangját de látszott rajta hogy fél.
- A nagyi m.meghalt.-mondtam miközbe' próbáltam nem elsírni magam
- Na nem! ChoHee ilyennel ne viccelödj!-kezdett kiabálni
- Nem viccelek anya most hívott!-kezdtem én is kiabálni-Te nem érted? A nagyi MEGHALT!!
- Nem, nem,nem! Az nem lehet. Kizárt dolog!-kezdett ö is sírni én meg oda mentem és megöleletem
- Nyugalom ,most erösnek kell lenünk.-probáltam nyugtatni miközbe a hátát simogattam
- Megyek felhívom a fiukat hogy nem tudunk menni.- már indult volna mikor megfogtam a csuklóját ő pedig rá nézett.
- Nem kell képes vagyok rá.-egy kis halvány mosolyt eröltettem magamra.
- Bisztos?-válaszképpen csak bólintottam és elindultunk rendbe hozni magunkat. És gyors kihúztam a szemem,és megkerestem a szögecses fekete cuccaim. Mire lementem a fiuk már ott voltak, meg fogtam a napszemüvegem és felvettem.
- Mehetünk?-kérdeztem
- Aha-válaszolt majd kisétáltunk az ajtón és beültünk a kocsiba. Mikor oda értünk még nem voltak ott a haverjai igy kicsit felmentem facebookra.
-Sziasztok!- köszönt egy ismeretlen srác
- Sziasztok!-köszönt Hope
- ChoHee gyere már ide! Nem harapnak!-kezdett kuncogni Hope
- Megyek!-nagy nehezen átt vergödtem magam a fiukon, és mikor megláttam hogy kik is Hope barátai nem hittem a szememnek.
- Hello ChoHee vagyok!-nyújtottam mosolyogva a kezem

- Hello én Jackson Wang, de szólíts csak Jacksonnak-mondta mosolyogva és kezetfogtunk- A többiek BamBam, JB, JR, Mark, Yungyeom, Youngjae.

- Sziasztok!-köszöntem mosolyogva

- Szia!-köszöntek kórusba. Ahogy végig néztem rajtuk meg akadt a tekintetem BamBam-on, aki épp engem nézett

- Kinek van kedve fagyizni?- kérdezte V

- Nekem!-kiáltottunk fel egyszerre BamBam-al, nem birtuk ki hogy ne nevesünk

- Istenem, de gyerekesek vagytok-kezdett kuncogni V

- Ki?Én? Én nagyon is felnőttes és komoly vagyok-kezdtem nyávogni

- Ahogy én is!- kezdett BamBam is nyávogni

- Na gyertek akkor.-váltott komolyra V. Nam odajött hozzám és átkarolta a vállam, ránéztem BamBam-ra de ő ahogy látta hogy Nam mit csinált inkább elfordult. Le löktem Nam kezét a vállamról és oda mentem BamBam mellé. Nagyon sokat beszélgettünk. Rájött hogy a rajongójuk vagyok és hogy ő a biasom. A fiuk ugy döntöttek haza mennek, én és BamBam még elmentünk a közeli parkba. 

- Amúgy Monster és közted mi van?-kérdezte

- Az ég világon semmi.-mondtam

- Vagy is akkor szabad az út feléd?-nézett rám egy perverz mosoly kiséretében.

- Valahogy úgy. Miért?-kérdeztem mosolyogva

- Ezért.-megfogta az arcom és megcsokolt. Éreztem hogy elvörösödtem, rám nézett és elmosolyodott.

- ChoHee!-szólított meg félénken.

- Igen?-kérdeztem

- Lennél a barátnőm?-kérdezte mosolyogva

- Boldogan-ugrottam a nyakába- Van kedved át jönni hozzánk?

- Ha nem zavarok. Csak elötte szólok a fiuknak és haza ugrunk hozzám pár cuccért.-mondta és tárcsázni kezdett. Miután szólt Jackson-nak oda mentünk neki pár cuccért, és elindultunk hozzánk. Az ajtóba elüvöltöttem magam...

-Megjöttünk!

- Jötetek?-kérdezte Hope és Monster egyszere.

-Igen BamBam itt alszik ma este.-megmutattam neki hogy hol a szobám,és lementem nasiért.

- Na össze jötettek?-jött oda hozzám Jimin

- Aha-ahogy ezt kimondtam Monster begurult, Jimin meg mosolyogva ment be V-hez miközbe azt kiabálta hogy " Én nyertem V összejöttek".

- Ti komolyan fogadtatok?-mentem oda hozzájuk a nappaliba.

- Igen, és én nyertem.-ujjongott Jimin

- Mi volt a tét?- kérdeztem kuncogva

- 5000 won-hajtotta le a fejét V

- Ti semmit se változtok.-veregettem meg a válluk és fel vittem a nasit a szobámba. BamBam épp a kiskori képeimet nézte ami a szekrényen volt kipakolva.Nem vette észre hogy bejöttem

- Mit csinálsz?-kérdeztem és át öleltem hátulról.

- Csak a képeket nézegettem. Már kiskorodba is cuki voltál.-meg fordult és egy puszit lehelt a számra.

-Hoztam nasit, mit csináljunk?-kérdeztem miközbe' átkaroltam a nyakát

- Nézünk valami filmet.-vetette fel az ötletet

-Oké hozok be filmet.-és elindultam Hope-hoz filmet kérni

-Hope, kérhetek egy filmet?-kérdeztem

- Aha, gyere válasz-bevezetett a szobába ahol három teljes polcnyi film volt.

- Meg van köszi.-levettem a polcról és kiszáguldottam, de a szobám ajtaja elött meg áltam, hallgatoztam és meghallotam Monster hangját...

-Na ide figyelj BamBam szálj le ChoHee-ról mert ő az enyém.-fenyegette meg Monster BamBam-ot

- Te meg rám figyelj Monster!-léptem be a szobába- Nem vagyok a tiéd , nem is voltam,és nem is leszek. Felfogtad?

-Nem nem fogtam fel mert akkor is az enyém vagy!-látszott hogy begurult mert az izmai megfeszültek.

-Addig állj fél lábon.-kezdtem nevetni, mire ő pofon vágott.-Mégis mit képzelsz ki vagy te?Mi?

-Mér te kinek képzeled magad?-kezdett felém elindulni

- Na ide figyelj! Egy ujjal sem érhettél volna hozzám! Huzz haza innen a picsába!-már szinte ordítotam.

- Megyek is!-mondta és elindult

-Nyugi kicsim nem történt semmi baj.-és egy puszit lehelt a nyakamra

- Hagyjuk hoztam filmet. Nézzük meg-be mentem a szobába és berakta a filmet. a két és fél órás filmből láttam úgy egy órát. BamBam vállán aludtam el.

Reggel mikor felébredtem BamBam még aludt

- Jó reggel kicsim!- kezdtem keltegetni és egy csókot nyomtam a szájára

- Neked is!- viszonozta a csókot.

- Gyere menjünk le reggelizni.-fel álltam és elindultam az ajtó felé.
-Oké, de várj már meg-kezdett kuncogni
- Mehetünk?-fogtam meg a kezét
-Igen.-elindultunk lefelé ahogy meg hallottam anya és apa hangját rohanni kezdtem
- Anya? Apa?-kezdtem anya felé futni mikor rám néztek
- Szia kicsim.-ölelt át anya
- Anya, apa be kell nektek mutatnom valakit
- Kicsodát?- nézett rám apa
- A barátomat.-mondtam mosolyogva
-BamBam gyere be!-kiáltottam ki neki a konyhából
- Jó napot!-jött be és át ölelt.
- Szia!-köszöntek anyáék neki mosolyogva.- Üdvözlünk a családban. Kicsim ő nem a kedvenc bandád énekese?
- Köszönöm, és igen én vagyok az.-mondta mosolyogva.
-Anya elmegyünk venni fekete ruhát a temetésre. Jó?-mondtam anyának
- Oké pénz adjak vagy van a kártyádon?-kérdezte
- Van elég a kártyámon.-válaszoltam és elindultam fel a szobába át öltözni. gyorsan át öltöztem felvettem, a fekete nacim egy fekete ujjatlannal, a fekete szögecses bőr kabátom, és a szögecses bakancsom. Meg fogtam a telefonom és a tárcám.
- Indulhatunk-mondtam és egy puszit adtam anyáéknak és Hope-nak
- Sziasztok!-köszöntünk el. A legelső boltba meg vettem a fekete egybe ruhát. A második boltba pedig a cipőt és a kiegészítőket.
-Iszunk egy kávét?-kérdeztem
-Igyunk.-átkarolta a vállam és bementünk.Pár perc után oda jött a pincér hogy felvegye a rendelést.
-Mit hozhatok?-kérdezte
-2 jegeskávét-mondta BamBam
-Már is hozom.-ezzel hátat fordított és elment
- Parancsoljanak, az italok.-letette az asztalra
-Köszönjük!-mondtam mosolyogva amit viszonzott és elment. megittuk a jegeskávékat, fizettünk, és haza mentünk.
- Sziasztok! Megjöttünk!-kiabáltam anyáéknak
- Sziasztok a nappaliba vagyunk.-levettük a cipőinket és a kabátjainkat és be mentünk a nappaliba.
-Ő meg mit keres itt anya?-kérdeztem és egyre jobban látszott rajtam hogy ideges vagyok.
-Én mondtam hogy nem kellet volna ide hívnod!-kezdett rinyálni Hope
-Azt kérdeztem mit keres itt?-kezdtem kiabálni.
-Hallotam hogy a mamád meghalt és részvétemet akartam nyílvánítani.-hajtotta le a fejét
-Oké megtetted szia! Lehet menni!-mutatam az ajtóra
- Kicsim Josh nem megy sehova, mert pár napig itt lesz nálunk.-mondta anyu
- Akkor majd megyek én.-kaptam fel a cuccom és a cipőm aztán a kabátommal a kezembe kirohantam a házból.

BamBam POV

ChoHee-t nagyon megviselte hogy itt a srác, így elrohant.
- Utána megyek.-ahogy elmondtam megfogtam a cipőmet magamra vettem és telefonnal mindennel együtt utána mentem. Szerencsére a közeli parkban meg találtam, nagyon sírt és egy képet szorongatott.
- Kicsim, nincs semmi baj itt vagyok.öleltem át amire ő jobban sírni kezdett.-Figyelj rám, mig az a Josh gyerek ott van nálunk alszol, sőt ha kell a temetésig nálunk alszol. Jó?-kérdeztem amire ö csak bologatott. Elmentünk hozzájuk cuccokért, míg ő pakolt én addig felvázoltam a helyzetet a szüleinek,és Hope-nak, ja meg annak a Josh gyereknek. Josh-on kivűl mindenki ugy gondolta hogy ez jó ötlet. Nem sokára ChoHee is lejött.
- Mehetünk?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta én pedig át vettem tőle a cucctáskát.
- Beszéltem Jackson-nal és azt mondta hogy bár meddig maradhatsz.-mosolyogtam és át öleltem a vállát
-Köszönöm.-mosolyodott el és hozzám bújt.
-Nem kell meg köszönnöd, ez természetes.-mondtam- Itt is vagyunk. mikor beléptünk a fiuk ChoHee nyakába ugrottak.
- Srácok, ő az én barátnőm!-kezdtem nyivákolni. Mire ők elkezdtek nevetni.
- Jól van akkor téged is megölelünk.-mondták és most az én nyakamba ugrottak. Éreztem hogy eggyel több ember ölel mint szokott.
- Gyere vigyük be a cuccod.-mikor beléptünk a szobámba le esett az álla.
-Nagyon szép szoba-mosolygott
- Köszönöm.- ahogy át öleltem megcsókolt, olyan szenvedélyes csók volt.- Na jó én már nem bírom magam vissza fogni. Egy szenvedélyes csókcsatába hívtam amibe ő bele is ment. A nyelvemmel utat törtem a szájába és elmélyítettem a csókot, aztán lassan ledöntöttem az ágyra.
-BamBam, most ne még nem állok készen.-mondta és a plafont kezdte nézni
- Oké, gyere menjünk ki a fiukhoz

BamBam POV END

Egész estig csak nevettünk mert a fiuk anyit ökörködtek. Mindenki elindult fürdeni kaja után, engem a fiuk előre engedtek a fürdésben, gyors végeztem. Úgy este kilencig csak nevettünk és mindenki elment lefeküdni, kivéve engem én még kin maradtam tv-zni. Fél tíz fele elaludtam, kanapén. Éjjel BamBam kijött és bevitt az ágyába, és utána karjaimmal rácsimpaszkodtam a nyakára és ugy aludtam...

Nem vagyok már ovis...

Mikor felébredtem Nam ott feküdt mellettem és aludt. Még néztem egy ideig ahogy alszik, de nem tudtam sokáig gyönyörködni benne mert fel ébredt.
- Jó reggelt!- köszöntem neki és megcsókoltam.
- Neked is édes- köszönt egy édes mosolyal az arcán
- Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva
- Szerintem életemben nem aludtam ilyen jól-válaszolt
- Annak örülök, na gyere mert szerintem a fiuk fent vannak és a reggeli is kész lehet már.-megfogtam a kezét és elindultunk le az emeletről.Senki nem volt lent. Rá néztem az órára és hajnali négy volt.
-Nam-szoltam neki vigyorogva
-Igen?- kérdezte értetlenül
- Te is látod menyit mutat az óra?- kérdeztem nevetve
- Igen,hajnali négy.-válaszolt értetlenül
- A hangsúly azon van hogy HAJNALI négy- emeltem ki azt a szócskát
- Baszki, ez komoly?-kérdezte hangosabban
- Igen de csendesebben a fiuk ott alszanak-csitítotam
- Na most menjünk vissza aludni-húzott maga után, hát persze az én ügyetlenségemmel bele is rúgtam a pultba.
- Áucs!-kiáltottam fel
- Mi a baj? Jól vagy?- kérdezett ijetten
- Igen csak bele rúgtam abba a nyamvadt púltba.- válaszoltam a lábamat fogva.
- Gyere akkor majd felviszlek kézben.- megfogott és felkapott én csak melkhasára döntöttem fejem, és lehunytam a szemem. Miután elkezdett a lépcsőn lépkedni elnyomott az álom. Arra ébredtem hogy Hope és V az ágyamon ugrálnak és kiabálnak.
-Ébredj ChoHee!-kiabálta V
- Ébredj már fel!-kiabált Hope is
- V hagyd ugy is mindjárt felkel.-mondja Hope és ki sétálnak a szobából, de öt perc múlva lépteket hallok egyre hangosabban
- Ébresztőőő!!!- a kiabálás mellé egy vödör hideg vizet is kaptam.
-Mi a, faszom??-kezdtem kiabálni
- V!-szólitottam ilyedten
-Igen Hope?-kérdezte félve
-FUTÁSSS!!!-Felpatantam és futottam utánuk ők meg futottak végig a házon közben az kiabálták hogy futás a fiuk nem értették miért kéne futni míg meg nem láttak engem. Mindenki futott kivéve Nam.
-Nam fuss ha kedves az életed!-kiabált vissza V
- Fussatok helyetem is!-kiabált vissza Nam
-Héhéhé nyugi!- karolt át és próbált nyugtatni
- Engedj el, meg akarom őket folytani- kezdtem kiabálni mire ő csak jobban magához huzott.
-Szerintem menj fel öltözz át,mert most megkívántalak.-suttogta a fülembe , de mikor felé fordultam egy kis perverz mosolyt húzott a szájára.
-Jó megyek.-motyogtam és elindultam a szobámba levedleni a vizes ruhákat,miután levettem a vizes göncöket be dobtam őket a mosógépbe. A kedvenc fekete nadrágomat,fekete pólómat, és a szögecses karkötőm, és persze a szögecses bakancsomat. Miután a bakancsomat is felvettem csörgött a telefonom, Hee volt az hogy tudunk e találkozni igen mondtam, megbeszéltük hogy a Banpo hídnál találkozunk húsz perc múlva.
- Hope, elmentem-szóltam neki miközbe futottam le a lépcsőn.
-Hova? és kivel?- sorolta a kérdéseket Hope és Rap Mon egyszerre.
- Banpo híhdhoz Hee-vel-válaszoltam miközben a kabátomat vettem fel
- Uhh azt a csajt bírom, ő kedves. Oké menjél csak.-válaszolt nyugodtan.
-Oké. Szia!- köszöntem el
-Szia!-Köszöntek el a fiuk kórusba
- ChoHee várj!-kiabált utánam Hope
- Igen?-kérdeztem meg lepődötten.
- Most nem kéne jó?-intézte mondatát felém
- Jó tudom tanultam belőle-valahol legbelül bíztam benne hogy nem iszunk,de régen ittunk együtt Hee-vel ránk fér már hogy kirúgjunk a hámból.
-Sziaaa!- kezdtem el futni és Hee nyakába ugrottam
- Sziaaa!-köszönt ujjongva
-Mehetünk?-kérdeztem
-Hova?-lepödött meg
-Hát bulizni-kezdtem ugrálni
- Naná, ezt meg se kellet volna kérdezned-mondta mosolyogva és elindultunk.
- Ja igen Hope azt kérte hogy most ne igyuk le magunka a sárgaföldig-meéltem drága bátyusom akaratát.
-Sárgaföldig nem fogjuk most,mert tanultunk belöle.-értett egyet velem. Már ott is voltunk a club-ba pia követte a piát folytonosan.

Rap Mon POV

Miután ChoHee el ment a fiukkal meg probáltuk kiszedni Hope-ból hogy mire célzott azzal a mondattal. De mindig csak anyit mondott hogy majd meglátjuk. Ezzel rohadtul kiakaszt. Felhívtam ChoHee-t de nem vette fel a fiukkal a vendég szobába voltunk míg Hope elment a boltba kajáért. Suga szerint azért nem veszi fel mert olyan helyen vannak ahova nem lehet telefon vinni. Egyszer csak megcsörrent a telefonom ChoHee volt az.
-Hol vagy?-kiabáltam bele a telefonba.
-Hát buliba.-mondta de hallatszott rajta hogy segg részeg.
- És még is melyikbe?-kérdeztem mikor meg jött Hope
-Nem tudom, csak vagyok!-válaszolt nevetgélve.
-A faszomat! Akkor ugy kérdezem melyik clubba?-már szinte üvöltötem
- Ne káromkodj ember! Inkább gyere te is és érezd jól magad-hallotam a felszabadultságot a hangján, egyből vissza vettem magamból és ugy tettem mind aki cseppet sem ideges. Nyugodtan meg kérdeztem hogy hol vannak el  is árulta. Fél óra múlva ott is voltunk. Engem is mert a kidobó igy könnyen bejutottunk. Szét széledtünk azzal a tervel hogy aki előbb megtalálja a lányokat az hívja a többieket. Ha az egyik lány meg van a másik nincs messze, vagy éppenséggel mind kettő ugyan ott van. Hope hívott hogy ChoHee barátnője megvan ő kiviszi a csajt. nem sokkal később a fiukkal egyszerre találtuk meg ChoHee-t a bár pultnál húzott le egy felest. El kaptam felkarját és elkezdtem kifelé rángatni. Amikor ki értünk Hope valamenyire észhez térítette a másik csajt. Neki nyomtam ChoHee-t a falnak, és nem bírtam magamba tartani az üvöltést.
- Te mi a faszomat csinálsz?-kezdtem üvölteni vele.
-Bulizok.-mondta nevetgélve
- És ahoz minek segg részegre inni magad? Mi?- folytatam a kérdezősködést.
-Bocsánat-hajtotta le a fejét.
- Inkább üljetek be leghátulra- mutattam a kisbuszra. Miközbe sétált a kisbuszhoz látszott rajta hogy meg bánta hogy anyit ivott. Hope-t előre ültetem én meg beültem a lányok mellé. Egész haza fele úton egymáshoz se szóltunk. Miután haza értünk, felrohant a szobájába és bevágta az ajtot. Húsz percig bírtam emésztett a bűntudat hogy ilyen voltam vele. Igy fel mentem hozzá.
- Bejöhetek?-kérdeztem aggódóan.
- Nem, húzzál ki!- kiabált rám és a hangján hallatszott hogy sír.
- Figyelj, sajnálom hogy ugy bántam veled, de aggódtam érted, és féltem hogy valami bajod lesz.-mondtam és lehajtottam a fejem.
- Nem érdekelsz, húzzál ki a francba.-üvöltött ujra de egyre jobban hallani lehetett hogy sír. Ahogy be fejezte vissza zuhant az ágra és sírni kezdett.

Rap Mon POV END

-Én bejöhetek?-kérdezte Suga
- Ha magadtól jöttél akkor igen-válaszoltam szipogva, de ahogy bejött újra rám jött a síró görcs
- Héhéhé, nyugalom nincs semmi baj.-próbált nyugtatni miközbe oda jött és magához ölelt.
- Hogy lehet ilyen bunkó?-kérdeztem sírva
- Csak félt téged.-kezdte el simogatni a hátam
Ahogy simogatta a hátam, lassan álomba merülök.
Reggel amikor felébredtem éreztem hogy valaki át karolja a derekam, de mikor felnéztem meglepődtem hogy Suga az.
- Jó reggelt!-köszönt kedvesen.
-Neked is! - viszonoztam a gesztust, de nem sokáig mert megfájdult a fejem.
- Mindjárt jövök.-mondtam és felálltam indultam volna az ajtó felé de megfogta a kezem és vissza húzott.
- Ha te mész akkor én is-jelentette ki és fel ált.
- Nyugodtan, én tuti megyek.-jelentetem ki és elindultam kifelé.
Lent mindenki rám nézett, én nem néztem rájuk mert tudtam hogy Nam ott van. Oda mentem a szekrényhez elövettem a gyógyszert és lenyomtam a torkomon egy bogyót hogy ne fájjon anyira a fejem. Egy doboz sör kiséretében elindultam felfelé.
- Nanana, észnél legyél! Inkább ezt idd ettől nem leszel segg részeg.-nyomott a kezembe két doboz kólát.
- Na ne már!- kezdtem nyávogni
- Ezt majd meg iszom én-és kinyujtotta rám a nyelvét
-Baszad meg magad akkor!- kiabáltam vissza a lépcsőröl
-Majd téged!-kiált vissza
- Álmodozz, amúgy meg nem vagyok ovis hogy vigyázni keljen rám!-bemetem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom.

A csók...

- Bisztos vagy te abban?-kérdezte egy kis perverz mosollyal
- De még menyire-válaszoltam és viszonoztam a mosolyt...
- Akkor menjél és álmodozz még egy jó ideig.-ellöktem magam elől, és kisétáltam az ajtón.
Gyors lementem meg fogtam a kutyám pórázát, és oda kiabáltam Hope-nak hogy elmentem a kutyával. Amikor kimentem az udvarra az én " kis " kutyuskám, igaz hogy még kölök de már igyis hatalmas milesz vele akkor ha felnő?? Éppen aludt, vagyis csak aludt volna ha nem ébred fel arra hogy közelítek hozzá. Fél méterre volt még tőlem de már hallotta lépteimet, fel nézett rám azokkal a cuki szemeivel, amint meg látta a pórázt felpattant és oda futott hozzám.

Ő az én "KIS" kutyám Lulu

Hamar gyorsan rácsatoltam a nyakörvére a pórázt, és elindultam kifelé, de valami megakadályozott benne. Hope kutyuja.

- Hoseok!- kiabáltam be neki.

- Mi van? Te még itthon vagy?- szólt vissza az erkély ajtóból.

-A kutyád.-jelentetem ki és mutattam az éppen kiskapuban alvó kutyájára.

-Mi van vele? Alszik, és?- folytattam a kérdezősködést

- Az van vele hogy a kapuajtóban alszik és nem tudom tőle kinyitni a kaput. De mivel rám nem hallgat sosem így te fogod innen elvinni. Most!-a végét szinte már kiabálva mondtam.

- Jó van na, má viszem is.- kezdett kuncogni

-Bogyó lábhoz! Gyerünk!- parancsolt a kutyára, a kutya felpattant és a gazdához futott, és egy jutalom falattam jutalmazta.

- Köszönöm, majd jövünk.-mondtam boldogan hogy végre ki mozdulhatok.

- ChoHee várj, megyek én is!-kiabált utánam Hope.

- A fiúkat meg itt hagyod egyedül?- intéztem kérdésemet feléje.

-Igen, de ők úgy is elmentek haza ruháért-válaszolt és már zárta a házat, majd utánam futott.

-Ok akkor menjünk-elindultunk az egész utat végig nevettük folyton a kiskori emlékeinkről beszélgettünk. Három órán keresztül sétáltunk a kutyákkal. Eszembe jutott hogy otthon elfogyott a táp, mivel két bernáthegyinek elég sok kaja kell.

-Hope bemész a kutyáknak tápért? Mert otthon elfogyott. Jutalom falatot is hozz de azt két zacskót.-soroltam mi kell

- Fogd meg a Bogyót, mindjárt jövök.- bement a boltba én meg egyedül maradtam a két kutyával.

-ChoHee?-kérdezett egy ismerős hang a hátam mögül

- Jungkook?-kérdeztem vissza.

- Szia!- köszönt és elindult felém, látszott rajta hogy fél a kutyáktól, a kutyák már támadó állásba maradt.

- Bogyó! Lulu! Ül! Most!- kiáltottam rá a kutyákra. Ügyesen leültek igy adtam nekik egy jutalom falatot.

-Jól van!- simogattam meg a kutyák fejét.

-Szia! köszöntem Jungkook-nak

-Hát te?- kérdezte meglepődötten.

- Hope-val eljöttünk a kutyákkal sétálni és eszembe jutott hogy nincs otthon táp meg a jutalom falat is fogyóba van igy beküldtem-válaszoltam és utána legugóltam a kutyákhoz és megsimogattam őket.

- És te mi járatban?- kérdeztem

- Ide beszéltük meg NamJoon-nal a találkozás innen mentünk volna hozzátok a fiukkal meg út közben találkoztunk volna.

- NamJoon is ide jön?-kérdeztem aggódóan. 

- Igen ebben az utcában lakik-válaszolt

Gyors elökaptam a telefonom és egy üzenetet írtam Hope-nak

Címzett:  Hope
Feladó: ChoHee
Cím: Siess
Üzenet:Siess már mert NamJoon mindjárt itt van és szépen kifejezve fel áll a hátamon a szőr töle. Siess már mitart edig??


Címzett: ChoHee
Feladó: Hope
Cím: Nincs

Üzenet: Jó várj már had fizessek. ne irj vissza kérlek szépen 2 perc és kint vagyok.

Na végre hogy ki jön. Na nee, hát nagyon nincsenek velem az égi szellemek. Mért kellett ide érnie?? Miért? Mikor meglátott elmosolyodott. Mért most jutott az eszébe h nincs otthon sör?? Ezért még otthon meglakolsz Hoseok-gondoltam magamban, gondolat menetemből NamJoon köszönése zökkentett ki.
- Szia szépség!-húzta perverz mosolyra száját.
- Csá!-köszöntem kissé unottan
- Csak nem hiányoztam?-kérdezte szexi hangsúlyal.
- Nem ha kijönnek Hopék a boltból szólj nekik hogy hazamentem a kutyákkal, és haza vittem a tápot.-mondtam majd elindultam haza csodáltam hogy csak anyit mondott hogy ok. Talán leszált rólam. remélem. Haza mentem anyi táp még volt itthon hogy a kutyák tudjanak enni, így nem bontottam meg az új tápot. Gyors lezuhanyoztam míg a fiúk hazaértek.Mikor ki mentem a fürdöszobámból sötét volt a szobámba, nekem ugy rémlett hogy égve hagytam. Felkapcsoltam a lámpát és RapMon ült az ágyamon.
-Azt hittem már sosem jösz ki.-mondta és a végén felkuncogott.
- Ha kapsz egy jóéjt puszit kimész a szobámból?- kérdeztem
- Igen-vigorgott
Én oda léptem hozzá és mikor már közel voltunk egymáshoz és csak pér centi választotta el az arcátol a szám, akkor meg fogta a arcom és megcsokolt, itt már nem ellenkeztem mert be vallom jó érzés volt ahogy puha ajkaival az enyémekre tapadt. Hagytam hogy elmélyítse csokunkat. Egyik kezével elengedte az arcom és a derekamnál fogva magához húzott. Egy kis idő után két kezemet összekulcsoltam a nyakán.

Suga POV

Miután vissza mentünk Hopékhoz Rap Mon be ment ChoHee szobájába. Már húsz perce benn volt. A fiuk elkészűltek a vacsorával és elküldtek hogy szóljak nekik. Kopogtam nem válaszolt senki, óvatosan lenyomtam a kilincset és halkan be nyitottam. Láttam hogy Rap Mon és ChoHee csokolóznak, nem akartam meg zavarni őket, de muszály volt mer ha nélkülük megyek vissza leszedik a fejem.
- Srácok, nem akarok zavarni csak a fiuk üzenik hogy kész a kaja jöhettek enni.-zavartam meg őket.
- Mond meg nekik hogy öt perc és megyünk.- mondta ChoHee és közben felém fordult, látszott az arcár egy kispír de közben mosolygott
-Oké - inkább kijövök és meg mondom a fiuknak hog 5 perc és jönnek
-Hol hagytak őket?-kérdezte V
- Azt mondta a gerlepár hogy 5 perc és itt lesznek csak épp nem érnek rá mert egy más szájában kutakodnak-kezdtem röhögni
- Ember eszek!- emeltem meg a hangját Jimin
- De ezt akkor is muszály volt igy mondani...-itt végem muszály röhögnöm
Mindenki a röhögögörcs kellös közepén abba hagytam mert belépett a gerle pár egymást ölelve.
- Mi a kaja?-ugrált az asztalhoz ChoHee
- A kedvenced- Szólalt meg Hope
- Uhh imádlak titeket, ki csinálta?-kérdezte
- Hope és Jin-válaszolt V
- Egy puszit nekik- ugrott mindegik nyakába és egy puszit nyomott az arcára és vissza szaladt NamJoonhoz aztán végre mindenki meg vacsorázott.
Hárman a vendégszobába aludtak. Rap Mon ChoHeeval aludt. Mi hárman pedig kinn a kanapén aludtunk

Suga POV end

1 hónapig egyedül hét fiúval....

 Magához húzott olyan közel hogy az orrunk öszeért, és megcsókolt. Én csak dermeten álltam előtte, mint aki azt se tudja hogy most mi van... Mosolyra húzta a száját és ki sétált. Én olyan gyorsan mentem fel a szobámba amilyen gyorsan csak tudtam mert nem bírtam volna ha a fiúk jönnek és faggatoznak. Éreztem hogy egyre vörösebb az arcom. gyors a fürdőszobába meg mostam az arcom hátha úgy annyira nem látszik hogy zavarban vagyok. Mikor eszembe jutott hogy hogy a cuccom lent hagytam erőt vettem és lementem érte. NamJoon végig engem nézett, és az a sunyi mosoly ég mindig az arcán ült.

RapMon POV

Hoseok húga egyszerűen iszonyat jól nézett ki, ki néztem magamnak, és ha én valakit ki nézek magamnak azt meg is szerzem. De mikor vissza szólt hogy " Álmodozz szöszi álmodozz" ott eldöntöttem hogy utána megyek. Még egy lány se volt képes ellen állni nekem se vissza szólni, de ő még is vissza szólt más mint a többi lány ez tetszik. Ki küldtem Jungkookot a szobából, Mikor ChoHee is menni akart akkor vissza rántottam a csuklójánál fogva. Magamhoz húztam úgy hogy se merre ne tudjon szökni, és megcsokóltam. Egy elégedett vigyorral az arcomon mentem ki. Pár perc múlva ChoHee szélsebesen rohant a szobájába. Utána hallottam nyugodt lépéseit úgy gondoltam értem jött vissza , de ne csak a laptopjáért és a telefonjáért. Tíz-Húsz perc múlva lejött és odajött hozzánk.
- Hopi rossz hírem van anyáék tíz perc múlva itthon vannak és összepakolnak, Egy hónapra elutaznak. Uhogy a Fiukat vagy haza küldöd és reggel vissza jönnek vagy be viszed őket a szobádba.-Közölte a hírt.
- Az én szobámba még négy ember fér több nem. A vendégszobába meg nem tudom vinni őket mer tuti bemennek oda anyáék.-vázolta a helyzetet
- Akkor négyen hozzád hárman hozzám.-vetette fel az öltletet.
-Én ChoHee szobájába megyek-jelentetem ki
- Ok akkor még két ember, legyen az egyik Jungkook a másik a vöröske-mondta
- Taehyungnak hívják-magyaráztam
- Igen ő - mondta ChoHee
-Megjöttek futás!- Szolalt meg Hope
Mi mentünk ChoHee után a szobájába, a többiek meg Hope után. Minket be küldtek a szobába azzal a szöveggel hogy maradjunk itt míg nem szólnak hogy ki mehetünk.

RapMon POV End

Hopival segítettünk anyuéknak pakolni hogy előbb elhúzzanak. Három órán keresztül pakoltak, de még így is volt 2 órájuk a gépig. Gyors bepakoltunk a kocsiba nekik és elindultak. Éjjeli egy van mi még tv-tünk. Egyszer csak Hopi megszólalt...
- Nem felejtettünk el valamit miután anyáék elmentek? -tette fel a kérdést
- Most hogy így mondod.-válaszoltam
- Jut eszembe a havejaid hol vannak?-kérdeztem
- Baszki órák óta benn ülnek a szobába-ugrott fel és velem együtt indult a szobák felé
- Fiuk kijö...-hát ezek el aludtak ráadásul az én ágyamban mindegy majd alszok a kanapén.
Ki ültem vissza a kanapéra ekkor jött Hopi a fiuk nélkül.
-Hol vannak a fiuk?- kérdeztem
- Bealudtak az ÁGYAMON- Elmelte ki a mondat végét.
- A másik három is. Aszem ma kit alszunk a kanapén.- jelentettem ki
- Ja. Na szedjük ki a takarókat meg a párnákat.- kezdett parancsolni
Gyorsan ki vettük a takarókat meg a párnákat, és el feküdtünk még jó hogy a szüleink kihúzható kapanét vettek.Reggel arre keltem hogy valaki a hajammal szórakozik.Kinyitottam a szemem és NamJoon volt az...
- NamJoon hagyd a hajam mert kinyírlak!-förmedtem rá
-Elég ha csak Nam-nak hívsz.-válaszolt mosolyogvan
-Jó na hagyj aludni!!- takaróztam vissza
Oda ment a többi fiúhoz és valamit pusmogtak nem nagyon érdekelt addig amíg le nem rántották rólam a takarót és nem kaptak fel. Kapáloztam ahogy csak tudtam de nem sikerült ki szabadulni.
- Nem jó ötlet reggel szórakozni vele. Én csak tudom a hajam bánta.-Szólt Hope
- Ugyan úgy se bántana engem. - kezdett nevetni Nam
-Csak tegyetek le és én kinyírom !!-kezdtem kiabálni
-Fiuk letehetitek most már úgy se fog bántani senki.-nevetett
- Óhh biztos vagy te abban?-kérdeztem kissé mérgesen
Ahogy mérgesen kezdtem feléje futni ugy ö is elkezdett futni, mikor már majd nem elkaptam a fiúk megint felkaptak és ki vittek az udvarra hátha kicsit le nyugszok. De ahogy elengedtek befutottam a házba és elkezdtem kergetni Namot aki kifutott az udvarra és az asztal körül kergetöztem mikor a fiukra nézett én addig felugrottam az asztalra onnan meg Nam hátára ugrottam aki előre esett. Én felugrottam és befutottam a házba gyors fel a padlás szobába és ott bujtam el. Pár perc múlva lépcső elött hallom a fiúk hangját mikor azt mondták hogy már minden szobát átnéztünk akkor Jimin meg szólalt és Hopi elmondta hogy itt is van egy szoba amit még nem néztek meg. Hallom hogy jönnek fel a lépcsőn.
-A picsába nekem végem, elkapnak-mikoer ezt kimondtam Hopi szobájába leburultak a cd-k
-Kinyirom ha a szobámba van!!- mérgesedett be
-Eszembe jutott hogy kiskoromba sok csapdát csináltam igy az ajtóra kötöttem egy madzagot és az ajtó fölé raktam egy nagy vödör szép rózsaszín trutyit ami be fogja borítani őket ahogy ki nyitják az ajtót.
Nem kellett sokáig várnom gyors megfogtam a paintballos cuccokat köztünk a fegyvert is ami már rég óta meg van, és elbujtam . Ahogy benyitottak rájuk burult a trutyi és mindegyik tiszta rózsaszín lett. ki másztam az ágy alól és eléjük áltam röhögve painball cuccban. Hope tekintetén láttam a félelmet mert tudta hogy most mifog jönni az hogy szétlövöm őket paintball gólyókal.
-Fiúk szerintem menni kénnénk innen kifelé mer ha az a kezében van félelmet nem ismer.-Mondta Hope egy kis félelemmel az arcán
- Egyet kénétek érteni vele fiúk ő ismer tudja mi lesz akkor ha ez a kezembe kerül.-mondtam egy sunyi mosolyal az arcomon
- Fiúk kifelé most.-szólt nekik Nam és elindultak kifelé
- Nem te nem jösz?-kérdezte Suga
- Nem van egy kis elintézni valóm a hölgyel.-mondta majd megindult felém
- Ok-becsukta az ajtót és eltűntek a lépcsőn.
- Ez nem kell a kezedbe-vette ki a kezemből a paintballt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem flegmán
- Téged- válaszolt sunyi mosolyal
- Engem egy hamar nem kapsz meg-vigyorogtam
- Bisztos vagy te abban?-kérdezte egy kis perverz mosollya
- De még menyire-válaszoltam és viszonoztam a mosolyt...

A visszaemlékezés...

Reggel arra keltem hogy Hopi és V az ágyamon ugrálnak és kiabálnak...
- ChoHee kelj már fel!!- kiabált Hopi
- Kelek már kelek.- válaszoltam félálomban.
Miután a fiuk kirohantak én fogalmam nincs miért vissza gondoltam arra a napra mikor a fiúkkal megismerkedtem.

Egy tavaszi napon történt... Mikor reggel felkeltem túlságosan furcsáltam hogy Hopi nem ugrott már a nyakamba hogy keljek fel. Szokatlan csend volt a házban. Úgy voltam vele hogy anyáék ma mégis dolgoznak, Hopi meg az idióta haverjaival lóg, akikkel még nem találkoztam de nem is akarok. Le mentem reggeliért Hopi ott evett de anyáék sehol sem voltak. Köszöntem...
- Jó reggelt bátyus! - ugrottam a nyakába és egy szokásos puszit nyomtam az arcára.
- Jó reggelt húgi! Hogy aludtál? - kérdezte
- Tökéletesen!! Te? - kérdeztem.
- Anyáék még is dolgoznak ma. -jelentette ki.
-Gondoltam mer anya már rég ki rángatott volna az ágyból.-vágtam rá válaszként.
- Ma is mész valahova a haverjaiddal? - kérdetem.
- Nem- válaszolt.
- Hogy hogy a nap huszonnégy órájában együtt lógtok, mint a friss házas párok.- kezdtem viccelődni.
- Ma nem megyünk mert ők jönnek ide. - vágott vissza azzal a mondattal amit életemben nem akartam hallani.
- Mielőtt ide érnének szólj ki ugrok az ablakon és elfutok.-mondtam kedvtelenül.
- Nem mész sehova mivel szépen itt maradsz és köszönsz nekik. - kezdett gúnyolódni.
- Tudod mikor, én a hülye haverjaiddal soha a büdös életben nem akarok találkozni.- szóltam vissza.
- Csináltam neked is szendvicset. Ott van a hüttőben, edd meg és öltözz át mer szerintem nem ilyen ruhában akarsz eléjük állni. Ja és a hajaddal kezdj valamit.- kezdett parancsolni.
- Igen is kapitány!- válaszoltam és duzzogva meg ettem a szendvicsemet.

Mikor lejött csodálkoztam hogy ilyen gyorsan kész lett. Egy fekete póló, fekete csőnadrág, és a kedven sapija volt rajta. Rá néztem akkor ő is rám nézett és röhögő görcsöt kapott, mikor meg látta hogy szét untam a fejem...
-Ne röhögj! De most méltányolom hogy hogy nem kellett egy óra a készülődéshez. Mikor jönnek  azok a barmok? - kérdeztem flegmán
- Azt mondták olyan egy óra körül lesznek itt.-mondta vidáman
- De most komolyan nekem muszáj  itt lenni?- kérdeztem sértődötten.
- Igen mert már nagyon kíváncsiak rád-mondta vigyorogva.
-Aish semmi esélyem meglógni-motyogtam
- Mit mondtál? Nem értettem-kérdezett vissza
- Semmit hagyjuk elmentem öltözni majd jövök- mondtam be vágva a durcit.
Felmentem a szobámba és a ruhás szekrényhez mentem, elő vettem a kedvenc csőnacim és a mezféle felsőm.

 Felöltöztem, gyors fogat mostam és gyors meg fésülködtem. A kedvenc szettem mellé még fel vettem a rózsaszín sapim, és lementem. Lassan egy óra és nekem semmi kedvem Hopi haverjaival találkozni.
- 5 perc és itt vannak. -jelenti ki Hopi
- Juppi, - mondtam kevésbé boldogan.
Egyszer csak csengettek. Reménykedtem hogy valamelyik ismerősünk akit anyám megint ránk küldött hogy vigyázzon ránk. De sajnos nem. Próbáltam jópofát vágni az egészhez de nem sikerült. Inkább le ültem a kanapéra és felmentem facebookra.
- Csá, gyertek be!-hívta be őket Hopi
- Kezdődik.-motyogtam kevésbé se lelkesedve.
- ChoHee gyere már ide!- szólt Hopi és én felálltam és oda mentem.
- NamJoon, Jin, Jimin,Jungkook,Teahyung,Suga ő a húgom ChoHee, ChoHee ők a haverjaim NamJoon, Jin,Jimin,Jungkook,Teahyung, és Suga
- Hali!-köszöntem
- Szia!-köszöntek kórusba.
Vissza ültem a kanapéra és elolvastam az üzeneteimet. Szokásos körüzik voltak. eszembe jutott hogy meg kéne csinálnom a beadandóm. Gyors felfutottam a laptopomért. Már kb. a beadandóm felénél tartottam mikor észre vettem hogy két ember a hátam mögött áll. Mikor hátra néztem Hope két haverja volt azt nézték mit írok. Nem zavartattam magam írtam tovább. De azért egy idő után már eléggé zavaró volt .

- Segíthetek? - tettem fel nekik a kérdést.
- Ja nem csak figyeljük mit csinálsz.-mondta a Jimin névre hallgató srác.
-Ok-vissza fordultam és írtam tovább.
- Jimin gyere ide!- Szólt a szőke hajú srác akit azt hiszem NamJoon-nak hívnak.
Elkezdtek beszélgetni. Nem bírtam már nézni hogy szegény gyerek itt a hátam mögött áll, így megszólaltam...
- Ülj már le, nem bírom nézni hogy állsz. Nyugi ne harapok, vagy ilyesmi.-kezdtem viccelödni
Nagy nehezen leült.
- Amúgy miről írsz?-kérdezte kicsit félénken.
- A töri tanár azt akarta hogy a város legendáját, régi életét, és mai életét írjuk le. De ráadásul nem lehet egybe külön-külön kell.
- Amúgy hova jársz suliba? Csak mert még egyszer se láttalak itt.-kezdtem faggatni
- Most költöztünk ide pár hete. De amugy a gimibe fogok járni.-mondta...
- Hányadikba mész?-kérdeztem tovább
- 10. osztályba-válaszolt
- A,B,C, vagy D-kérdeztem
- 10.D-be-mondta
- Akkor osztálytársak leszünk.-örvendeztem
- Te is abba az osztályba jársz? -kérdezte
-Igen-válaszoltam
- Ha kell tudok segíteni mer nekem is meg kell csinálnom a beadandókat. Meg tudom mondani hogy honnan írd le.- ajánlotta fel segítségét
- Azt megköszönném- mosolyogtam
Meg mutatta az oldal hogy honnan tudom leírni gyorsan de mégis hosszan. Nem győztem hálálkodni. Már este tíz óra van de még mindig itt vannak a fiúk és én még mindig a beadandót irom. De bíztatom magam azzal hogy már csak két mondat és végzek. Végre végeztem.Nagy nehezen fel álltam és kisétáltam a konyhába. De észre se vettem hogy Hope elvitte a sapimat. Mikor ki értem a konyhába nem tudtam megállni hogy nem szóljak be neki.
- Nagyon szexi a sapkád Hoseok! Honnan szerezted? Pl az én fejemről?- kezdtem gúnyolódni ami mit ne mondjak rohadt jól esett.
- Ugye már úgy két órája nálam van, de te észre se vetted hogy elvettem. - szólt vissza
- Mer nem arra figyeltem hogy mikor veszed le a fejemről a sapkát-emeltem meg a hangom
Ki kaptam a hütöből két kólát, le kaptam a fejéről a sapkám és elindultam befelé, még az ajtóba mérgesen vissza szóltam neki.
- Nem ajánlom hogy még egyszer a cuccomhoz nyulj- már szinte kiabáltam
- Akkor a telefonod nem kell?- kérdezett sunyin
- Hol van?- kérdeztem egyre mérgesebben
-A nappaliba hagytad.-kezdett röhögni és csak anyit érzett hogy a kezem csattant egy nagyot a tarkólyán.
-Most még egyett szólsz akkor kiváglak, mint macskát szarni!-emeltem fel ismét a hangom
-Milyen kis vad macska! Grr-szólt a szőke hajú srác és bele karmolt a levegőbe.
- Te is repülsz akkor kifelé!-kezdtem flegmázni a nálam idősebb sráccal
- Úgyis megszerezlek magamnak!!-kiabált utánam NamJoon
- Álmodozz szöszi álmodozz- kiabáltam vissza
Be jött hozzám és ki küldte Jungkook-ot. Mikor elindultam kifelé hogy felmegyek a szobámba meg fogta a csuklóm és vissza rántott. Magához húzott olyan közel hogy az orrunk öszeért, és...